A szeszes italok előállítása igen nagy múltra tekint vissza. Egyes források szerint, a lepárlás technológiája majd háromezer éve született meg a távoli Kínába. A whisky őshazájában, Skóciában valamikor a hatodik-hetedik századba ismerkedtek meg a technológiával, a vándorló szerzeteseknek köszönhetően.
Az első írásos emlékek is azt bizonyítják, hogy az égetett szesz előállítása a kolostorok falai között történt és a szerzetesek főként gyógyászati céllal állították elő e nemes italokat.
Innen származik a név is, ugyanis a whisky szó, egy régi ír kifejezés, ami azt jelenti, hogy az élet vize. Gyakran alkalmazták a szerzetesek ezeket az italokat emésztőrendszeri panaszokra, himlő ellen, de sok más betegség kezelésére is. Még a modern orvostudomány is elismeri, hogy különböző érrendszeri betegségek kezelésére is jó hatással van a gabonapárlat.
Sőt, Amerikában még a szesztilalom idején is hozzá lehetett jutni legálisan, hiszen az orvosok receptre felírhatták egyes betegségek kezelésére. Mind a mai napig él egy ír szállóige, miszerint „amit a whisky nem gyógyít meg, arra nincs orvosság!”