Sok fényképezőgéppel rendelkező ember kezdett esküvőket fotózni. Régen, az úgynevezett filmes korszakban, nem volt egyszerű olyan minőségű fényképezőt venni, amivel az akkori kornak megfelelő szintű képeket lehetett készíteni. Akkoriban egyrészt a határok zártsága is okozta, hogy csak egyesek kiváltsága volt a nagy, neves márkákhoz hozzájutni, másrészt arányaiban még a mainál is drágábbak voltak ezek a gépek. Csak olyanok vállalták, hogy beruháznak egy-egy komoly fényképezőgépbe, akik főállásban művelték a fotózást. Akkoriban szinte minden nagyobb településnek megvolt a saját fotósa, aki az esküvői fotók mellett elkészítette az iskolai tabló képeket, a családi fotókat is. De sokszor a házakról is készítettek fényképet a tulajdonosuk, melyet bekereteztek, és felakasztottak annak a háznak a falára, amiről a kép készült. Igaz, így jól nyomon lehetett követni a házon esett változtatásokat, a környezetében növő fák, bokrok fejlődését. Ma ezek a képek sokakat megmosolyogtatnak, én inkább kedvesnek, egy kor lenyomatának tartom. A huszonegyedik század már a digitális fényképezők világát idézi, a fotók nem filmre, hanem digitális adathordozóra készülnek. Nem szabad megfeledkezni ennek ellenére sem, a minőségről, a szakértelemről, mely nélkül kellemetlen meglepetések érhetnek az esküvő után.